Szeretek a természetben barangolni bármilyen formában. Előfordul, hogy szervezett túra keretében indulok útnak a kijelölt túra útvonalakon, van úgy, hogy tavasszal az éledő természetre csodálkozva sétálok a környező erdőkben, van úgy, hogy a kora tavaszi gyűjthető virágok kedvéért indulok el, van úgy, hogy forrásokhoz megyek forrásvízért, de van olyan is hogy a túra célja gombagyűjtés.
Ezeken a túrákra szerencsére nem kell egyedül indulnom, mert a családom szinte minden tagja partner ebben a tevékenységemben. Ők is szívesen jönnek velem a kirándulásokra, legyen annak bármilyen célja is.
Áprilisban, Szent György napján már található a környék erdeiben az egyik legkorábbi és ehető gombafajta, a Szent György gomba. Minden évben már szinte hagyomány, hogy e jeles napon elindulunk gombát szedni. Ez annak ellenére nem könnyű tevékenység, hogy tudjuk hol az élőhelye ennek a gomba fajtának. Felmerül a kérdés, hogy mi lehet ebben a nehéz feladat? A válasz az, hogy ennek a gombának a kalapja hosszúkás és barna színű, ami nagyon hasonlít a kora tavaszi talajtakaró színéhez. Ebből következik, hogy nagyon bele olvad a környezetébe, és csak a gyakorlott gombászok képesek felfedezni az avarban a gombát. Mindeze kellemére azért mindig sikerül annyit gyűjteni egy-egy út során, hogy vacsorára elegendő gombapaprikás készüljön a családnak belőle.
Utolsó gombagyűjtésünk alkalmával szerettem volna megörökíteni egy szép kifejlett példányt, de kicsúszott a kezemből a telefonom, és a hátlap abban a pillanatban be is repedezett.
Haza érve azonnal hívtam az iszereles szakembereit, akik szervízfutáron keresztül nagyon rövid idő alatt ki is cserélték a hátlapot, és így már ismét hibátlan a készülék.